Aprítási technikák I.
Mivel e sorok szerzője meglehetősen ügyetlen, inkább csak verbálisan próbál felvázolni néhány aprítási technikát. Remélem, ettől függetlenül használni tudjátok őket…
Répa, (jégcsap)retek, mogyoró…
(Nyelvlecke-pótlék)
A mogyorót ne tessék komolyan venni, most a hosszú, kerek zöldségek darabolásáról van szó. (Vagyis minden, amit -hon-nal számolunk: uborka, az említett két zöldség, ceruza, sörösüveg… 🙂
A karikára vágást nem kell bemutatnom senkinek. Ha viszont a karikákat félbe vágod, máris „hangecu kirit” hajtottál végre, vagyis félholdakra daraboltad a répát. A félholdakat aztán icsó girivel negyedekbe vághatod (ezt általában egész bambuszrügynél alkalmazzák).
Hjósigi giri – a nó és kabuki előadásokról ismerős két fahasábot imitáljuk vele (a színházban a fadarabokat összecsapva figyelmeztették a nézőt az izgalmasabb pillanatokra). Ehhez előbb vágd a répát (jégcsapretket stb) 5 centis darabokra, majd az így kapott hengerekből vágj négyzet alapú, másfél centi vastag hasábokat. Ha ezeket a hasábokat vékony lapocskákra darabolod tovább (így hasonlítani fognak a konzerv-bambuszrügyhöz), tanzaku-girit hajtottál végre. Ezek a lapocskák az újévkor árult, kis falapocskákra emlékeztetnek, innét az elnevezés.
A hasábokat fél centisre is vágják (szainome giri), illetve ezeket a vékony rudacskákat fel is kockázhatják (midzsin giri).